Országkódok egyszerűen: ISO 3166 és nemzetközi hívószámok
Az országkód egy rövid azonosító, amely egy nemzetet jelöl, hogy a gépeknek, hálózatoknak és telefonrendszereknek ne kelljen a helyesírásban megegyezniük. A mindennapokban látott egyszerű kétbetűs jelölések mögött két különböző, könnyen összekeverhető kódcsalád áll: az ISO 3166 szabvány, amelyet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) tart karban, valamint a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) által koordinált telefonos hívószámok. Hasonlóan néznek ki, gyakran ugyanazt a nevet viselik, de külön szabályozzák őket, és teljesen más célra használják.
ISO 3166: alpha-2, alpha-3 és numerikus kód
Az ISO 3166-1 három párhuzamos kódot határoz meg minden országhoz és sok függő területhez. Az alpha-2 kód két betűből áll, és ez az általános, alapértelmezett forma: US az Egyesült Államoknak, GB az Egyesült Királyságnak, DE Németországnak, JP Japánnak, BR Brazíliának. Az alpha-3 kód három betűből áll, és inkább az ország nevére hasonlít, ami könnyebbé teszi az emberi felismerést: USA, GBR, DEU, JPN, BRA. A numerikus-3 kód egy háromjegyű szám, például 840 az USA-nak, 826 az Egyesült Királyságnak vagy 276 Németországnak. Ezek a numerikus értékek igazodnak az ENSZ Statisztikai Osztályához, és van egy csendes előnyük: nem tartalmaznak latin betűt, ezért ugyanúgy működnek arab, kínai vagy cirill rendszerekben is, ahol írásrendszer-független azonosítóra van szükség.
A három forma nem annyira megállapodás, mint inkább a kontextus szerint váltakozik. Egy webcím alpha-2 kódot használ, egy útlevél géppel olvasható zónája alpha-3 kódot, egy sok nyelvet átfogó statisztikai adathalmaz pedig inkább a numerikus formát részesítheti előnyben. Ha tudjuk, melyik családhoz tartozik egy kód, abból általában az is kiderül, honnan származik.
Hol találkozunk az ISO országkódokkal
Ha egyszer elkezdi figyelni, az alpha-2 kódok mindenhol felbukkannak. Az országkódos legfelső szintű domainek (ccTLD-k), mint a .fr, .ca, .de és .jp, közvetlenül az ISO 3166-1 alpha-2 kódból származnak, ezért a .uk az egyik ritka kivétel, hiszen az ISO-kód technikailag GB. A szoftverek és weboldalak által használt nyelvi-területi azonosítók ugyanígy kombinálnak egy nyelvet egy régióval, mint az en-US, en-GB, pt-BR vagy fr-CA esetében, hogy az alkalmazás kiválaszthassa a megfelelő dátumformátumot, helyesírást és pénznemet.
A pénznemszabványok is a kódokra támaszkodnak. Az ISO 4217 pénznemkódok általában az alpha-2 országkódból és egy, a pénznemet jelölő betűből épülnek fel, így az US plusz D adja az USD-t, a GB plusz P a GBP-t, a JP plusz Y pedig a JPY-t. Pontosan ez az összefüggés teszi lehetővé, hogy egy valutaváltó egy zászlóból vagy országból a megfelelő árfolyamhoz jusson el. A bankok is támaszkodnak az alpha-2 kódra: bármely IBAN első két karaktere az országkód, tehát a DE német számlát, az FR pedig francia számlát jelöl. Ezekkel a kódokkal szállítási címkéken, vámnyomtatványokon és légi jármű lajstromjel-előtagokon is találkozhatunk.
Nemzetközi hívószámok (a + jelű számok)
A telefonos országkódok egy teljesen más rendszer. Ezek azok az előtagok, amelyeket egy másik országbeli telefon eléréséhez tárcsázunk, egy pluszjellel jelölve, amely a helyi hálózat nemzetközi hívásindító előtagját helyettesíti, ami a világ nagy részén 00, Észak-Amerikában pedig gyakran 011. A kódok nagyjából régiónként vannak csoportosítva. Észak-Amerika egyetlen kódot oszt meg, a +1-et, amely az Egyesült Államokat, Kanadát és több karibi országot fed le. Afrika nagy része 2-vel kezdődik, Európa jelentős része 3-mal és 4-gyel, és így tovább. A nagyobb országok korán rövid, kétjegyű kódot kaptak, például +44 az Egyesült Királyságnak, +49 Németországnak, +33 Franciaországnak és +81 Japánnak, míg a kisebb területekhez később háromjegyű kódokat rendeltek.
Egy teljes nemzetközi telefonszám adott sorrendben épül fel: a hívásindító előtag, majd az országhívószám, majd adott esetben a körzet- vagy városkód, végül az előfizetői szám. Mivel a +1-et sok ország osztja meg, a +44 pedig kizárólag az Egyesült Királysághoz tartozik, a hívószám nem feleltethető meg egy az egyben az ISO-kódnak. Ez az eltérés a leggyakoribb zavarforrás, ezért érdemes mindkét oszlopot ellenőrizni referencia-táblázatainkban, ahelyett hogy feltételeznénk, a betűk és a hívószám automatikusan összeillenek.
Néhány, amit érdemes megjegyezni
Ha csak néhányat jegyeznénk meg, legyenek ezek a legforgalmasabbak: Egyesült Államok US / USA / 840 és +1; Egyesült Királyság GB / GBR / 826 és +44; Németország DE / DEU / 276 és +49; Franciaország FR / FRA / 250 és +33; Japán JP / JPN / 392 és +81; Kína CN / CHN / 156 és +86; Brazília BR / BRA / 076 és +55. Ezekkel a kezünkben a világ többi részén is hamar ismerőssé válnak a minták.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a különbség az alpha-2 és az alpha-3 kódok között?
Mindkettő az ISO 3166-1-ből származik. Az alpha-2 egy kétbetűs kód (US, GB, DE), amelyet általánosan használnak domainekhez, nyelvi-területi azonosítókhoz és IBAN-okhoz. Az alpha-3 egy hárombetűs kód (USA, GBR, DEU), amely jobban hasonlít az ország nevére, és útlevelekben, banki és légiközlekedési területen kedveltebb.
Ugyanaz a telefonos országkód, mint az ISO-kód?
Nem. A telefonos hívószámokat, mint a +1 vagy +44, a Nemzetközi Távközlési Egyesület kezeli a hívások irányítására, míg az ISO 3166 kódok az országokat azonosítják adatkezelési célokra. Ezek külön rendszerek, és nem mindig felelnek meg egymásnak, mivel a +1 egyszerre több országot is lefed.
Miért GB az Egyesült Királyság kódja, és nem UK?
Az ISO 3166-1 azért rendeli a GB kódot az Egyesült Királysághoz, mert a kód történelmileg Nagy-Britanniára utal. A .uk domain egy kivétel, amely megelőzi a szigorú egyeztetést, ezért a webcím és a hivatalos ISO-kód eltér egymástól.
Mire használják a numerikus országkódot?
A háromjegyű numerikus kód, például 840 az USA-nak, az ENSZ statisztikáihoz igazodik. Mivel nem tartalmaz latin betűt, írásrendszer-független, és hasznos olyan rendszerekben, amelyek nem latin ábécét használnak.
Hogyan kapcsolódnak az ISO-kódok a pénznemekhez?
Az ISO 4217 pénznemkódok általában az alpha-2 országkódból és egy pénznemet jelölő betűből állnak, így az USD, GBP és JPY mind az országkódjukkal kezdődik. Ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy az eszközök egy országhoz a megfelelő pénznemet és árfolyamot rendeljék.
Hogyan tárcsázzak egy nemzetközi számot?
Tárcsázza a nemzetközi hívásindító előtagot (a világ nagy részén 00, Észak-Amerikában 011), majd az országhívószámot, majd az esetleges körzet- vagy városkódot, végül a helyi előfizetői számot.